Ma mikor hazaértem a munkából, két barátnővel beültünk egy kávéra egy belvárosi cukrászdába...

A városban sétáló embereket figyeltem közben... Milyen az arcuk, mennyire látszik a gondjuk, mennyi a mosoly és az öröm a szemükben, kiül e az arcukra, vagy sem.

Volt Apuka, Anyuka aki boldogan játszott gyermekével, vagy épp még babakocsiban tolta, de volt olyan pár is, akik egymásba karolva, lassan sétálva, s legalább 40 éve egymást boldogítva :)) mosolyogva haladva, néha meg meg pihenve járták be az útjukat.

Viszont sokkal több gondokkal teli embert láttam, mint vártam... Lehajtott fejjel, ki lassan ki gyorsan haladt el előttem.

Mindenkinek van gondja, én ezt értem és tudom, de egy mosolynak amit adunk, vagy kapunk, óriási töltése van lelkünk minden zugára. S nem kerül semmibe! 

A feladatom adott! Ezt a várost, mosolygóssá kell tenni, mert a jövőben ennek szerepet fogok adni :)

Szombathely! Mosolyra fel, mert pár hónap és.... MEGLEPETÉÉÉÉS!!! :)))

Mosolygós szép napot Nektek! :))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.